Ahol a csend lakik
Európa-szerte kuriózumnak számító
barokk műemlékegyüttes, amely tizenhét cellaházból, templomtoronyból és
kolostorból áll.
1733-ban a vidék birtokosa,
Esterházy József alapította a kamalduli remeteséget.
Az épületegyüttes megtervezésével
Esterházy József a neves osztrák barokk építészt, Franz Anton Pilgramot
(1699-1761) bízta meg. A remeteség épületei által körülfogott templom alapjait
1753-ban tették le.
Pilgram koncepciója nem valósulhatott meg
maradéktalanul: az 1770-ben befejeződött építkezés során az eredetileg
tervezett húsz remetelakból csak tizenhét készült el. A házak magyar
arisztokrata családok adományaiból épültek, donációjukat a lakok főhomlokzatán
elhelyezett címerük jelzi.
1806-ban gróf Esterházy Károly
megvette a birtokot és a területet bérbe adta. Majkon ebben az időben a környék
legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban ekkor munkások laktak, az
egyikben iskolát rendeztek be.
1810 nyarán egy villámcsapás következtében a Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé. Az egykori berendezésből a helyszínen ma csak nagyon kevés tárgy emlékeztet a régi időkre, a refektórium és a vadászterem kályháin kívül az emeleti kandalló és két csillár.
A KAMALDULI REND
A bencés szellemben élő szigorú
remeterendet Szent Romuald (951-1027) alapította 980 körül az itáliai Arezzo
közelében. Fehér ruhájuk miatt fehér bencéseknek is hívták őket. Magyarországon
a rendnek négy kolostora volt, ezek közül az egyik az 1733-tól 1782-ig fennálló
majki remeteség.
A kamalduliak az 1730-as évek
közepén érkeztek Majkpusztára. A cellaházakban egy-egy szerzetes élt, aki a
naponta előírt kötelező imákat ugyan hangosan mondhatta el, de a nap többi
részében tartózkodnia kellett a beszédtől. Egymással csak a szentmiséken és a
fő ünnepeken, a közös étkezéskor találkozhattak. Beszélniük – az elöljárójuk
engedélyével – évente két alkalommal, három-három napig lehetett. Küldetésük,
hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, még azokért és azok helyett is, akik
maguk sohasem fordulnak Istenhez.
A rend önfenntartó volt, a
földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást a némasági
fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik
halászattal, földműveléssel foglalkoztak, valamint az ő dolguk volt, hogy
ellenőrizzék, nem beteg-e valamelyik remete.
A néma barátok csak rövid ideig
élhettek Majk-pusztán, mivel 1782-ben II. József császár feloszlatta a
császárság és királyság területén működő rendek többségét. A szerzetesek egy része
Magyarországon maradt, néhányuk azonban Olaszországban folytatta működését.
