A fertődi Esterházy-kastély hazánk legnagyobb,
barokk-rokokó műemlékegyüttese. Fénykorát az építtető Esterházy „Fényes” Miklós
idején, a 18. sz. II. felében élte. A kastély közel 200 hektáros parkja
napjainkban is őrzi a barokk kori kialakítás jellegzetes elemeit.
A természeti környezettel való együttélés szép
példája, hogy a földszinti hercegi lakosztályok minden terméből ki lehet lépni
a déli nagy parkba vagy a kamarakertekbe, s ugyancsak a kertekre néznek az
emeleti szobák kis kilépő erkélyei. A térszervezés másik jellegzetessége, hogy
a keleti oldal a hölgyeké (földszint: hercegnéi-, emelet: királynői
lakosztály), a nyugati pedig a férfiaké (földszint: hercegi-, emelet: fejedelmi
lakosztály). A társadalmi hierarchiát is jelző kialakításban közös használatú
térként funkcionál a belső díszlépcső (keleti oldal) és a kápolna (nyugati
oldal). A központi rész koronája, a Belvedere (olasz, nyers
fordításban: szép kilátó) hatalmas méretű tere az emeleti Díszterem és
Zeneterem fölött húzódik. Ablakaiból kitekintve tárul elénk a barokk
szerkezetét még őrző parkrendszer hármas alléja és kelet–nyugati tengelye a
fasorokkal.
Joseph Haydn Esterházy Miklós
1. Előtér:
2. Díszlépcső:
3. Sala Terrena (nyári hűsölő):
4. Díszterem: A mennyezeti freskó címe-Apolló diadala
Tavasz Nyár
Ősz Tél
5. Haydn-terem: Itt hangzott fel először a Búcsúszimfónia (1772)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése