A kishartyáni kőlyukak

A kishartyáni domb oldalán nagyjából 300 méter hosszú, 30-40 méter magasságú, sárgásbarna homokkőfal tárul fel. Ennek a felső harmadánál mélyítette az erózió a puhább homokkőrétegekbe azt a barlangot, ami a menedéket vagy magányt kereső embereknek is megtetszett. A barlanglakást több évszázadon át lakták, bővítették, mígnem elnyerte mai formáját.

 

 

 

Páris-patak szurdok

 

A Páris-patak szurdoka Nógrádszakál községtől mintegy 1 kilométerre található. Alig 350 méter hosszú, kanyargós, néhol csupán 2–3 méter széles, 20–30 méter magas, „hullámzó” falakkal szegélyezett völgy.

Az üledékes falakba ágyazódott kavicscsíkokat, a tufás márga vagy riolittufa-, tufitrétegek különböző színű sávjait több helyen is megfigyelhetjük a szurdokban.

A kavicsok között található finomabb szemű anyagok pedig a háttérben egy időben zajló vulkáni működés bizonyítékai.

A szurdok egy gyönyörű szűkületben végződik, ahol a visszahajló sziklafalon hatalmas lelógó páfrányok tenyésztek. Sajnos innen már nem lehet továbbmenni.

szöveg forrása: turistamagazin.hu

 

 

 

 

Füzérradvány - kastélykert

 

Poprádi-tó (Magas-Tátra)

A Magas-Tátra, a világ legkisebb magashegysége, a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata. A Csorba-tótól alig pár kilométerre kelet irányában 1494 méter magasságban terül el a Poprádi-tó.

A tátrai villamos Poprádi-tó nevű megállóhelyétől indulva mintegy öt kilométerre található a csodás tengerszem. Az út fenyves erdőn keresztül vezet, melyet a Magas-Tátra hegyormai szegélyeznek. A betonúton könnyedén elérhető. A fenyvesekkel körbezárt 17 m mély tó smaragdzöld színével elvarázsolt hangulatot csempész a magashegyi környezetbe.

 

 

 

 

Csesznek vára

 

A cseszneki vár utolsó és talán legkiemelkedőbb virágkora a XVIII. században, az Esterházyak idején volt. Ekkor nyerte el az épületegyüttes a legnagyobb kiterjedését és barokk stílusjegyeit. Mivel a híres nemesi család egyre nagyobb igényeit a régi vár nem tudta kiszolgálni, ezért az Esterházyak a rédei kastélyukba költöztek át és a várat magára hagyták. A várkastély sorsa akkor „pecsételődött meg”, amikor 1810-ben a móri földrengés komoly károkat okozott benne, majd néhány év múltán egy villámcsapás következtében a tetőszerkezete is teljesen leégett. Ezt követően a helyi lakosság a várat kőfejtőnek használta, aminek következtében az alsó várát szinte teljesen elhordták.

 

 

2022. októberében manók költöztek a cseszneki várba. Terike és Karcsika, a két manó nagyon szeretik egymást és úgy gondolták, hogy a Bakonyban szeretnének „letelepedni”. . A szerelmespár egymás kezét fogva tekintenek le a falakról, kémlelik és őrzik a környéket. 

Cuha-szurdok túra

 

Vinye vasúti megállótól indulunk a település házai felé a P jelzésen, amit szinte megszakítás nélkül követünk egészen a túra végéig (csak a vonathoz kell letérnünk a S jelzésen az utolsó száz méteren). Ahogy a fogadót elhagyjuk, a bakonyi rengeteg széléhez érünk. Egyből utunk elején pihenőhelyet találunk az ösvény mellett.

Az ösvény a patak túloldalára, a hegyoldal zugából előtörő Kőpince-forráshoz vezet – hűs vizét érdemes útravalóként magunkkal vinni. Rövid szakaszon ösvényen követjük a patakot, szemben a folyásiránnyal, de rögtön az ösvény elején sziklás üreg tűnik fel a túlparton. A Kőpince-barlang közel 10 méter mélyen hatol a sziklába egy réteglap mentén, teteje kis nyílással felszakadt, így természetes fény világítja be az üreg belsejét. A vinyei tanyától kőhajításnyira nyíló, otthonos üreg a betyárok rejtekéül szolgált a 20. század előtt, a népnyelv szerint ugyanis ilyen helyeken húzták meg magukat a törvény elől bujdosó szegénylegények. A patak kanyarját követjük a sziklatömbökkel szegélyezett ösvényen, ami rövidesen kapcsolódik a Vinyéről érkező dózerúthoz. Innentől széles, murvás és pár helyen kövezett utat követünk, ami gázlókon keresztezi a patakot. Nagy vízállásnál jól jöhet a bot és a gumicsizma a patak keresztezéséhez, de néhol ösvény kerüli ki a gázlón túli szakaszokat – így akár a patak egyik partján is maradhatunk végig. A szurdok a kezdeti szakasz után fokozatosan bezárul, a két szemközti hegyoldal közelebb kerül egymáshoz, és meredekké, sziklássá válik.

Öt gázlót keresztezünk egy szűk kilométer alatt, mire nagyobb pihenőhelyre érünk. Itt esőbeállót, tűzrakó helyet és rengeteg padot, asztalt találunk, így a séta közel felénél tarthatunk egy nagyobb pihenőt.

A felettünk húzódó vasútvonal is érdekes, ahogy bravúros megoldásokkal hidalja át a szurdokvölgy szertelen kanyargását: a szurdok oldalát képező sziklás gerincet átvágva, majd völgyhídon, alagútban és támfalakkal erősített meredek lejtőkön futnak a sínek. Egy sziklás kiszögellést megkerülve, a fák lombkoronája között bontakozik ki előttünk a Gubányi Károlyról elnevezett viadukt, a vasútvonal leglátványosabb eleme. Ez a szurdok legszűkebb pontja. A viadukt északi oldalán lépcsősor tart a vasúti pályához, így a hidat felülről is megnézhetjük, csak ne feledkezzünk el a vasúti forgalomról!

A szurdokban itt-ott még gázló keresztezi a patakot, de innentől, a következő szűk kilométeren a vasút lesz a leglátványosabb útitársunk. Hangulatában a szurdok hasonló az eddigiekhez, bár a viadukt körüli sziklaformák után némileg enyhül a völgy vadsága. Egy vasúti híd alatt átkelve és nagy kanyart leírva kitágul a szurdok, a Porva-Csesznek vasúti megállóhoz közeli szakasz már laposabb, tisztások szaggatják, és a pataktól is távolabb kerülünk. Hamarosan feltűnik Porva-Csesznek vasútállomás épülete egy kis réten, a patak túloldalán, ahova a S jelzés vezet át. Rövid túránk itt végződik, és amíg várjuk a Vinyére tartó vonatot, érdemes megnézni az állomásépület állandó kiállítását a Cuha-vasút építéséről, történetéről és jövőjéről.

Szöveg forrása: termeszetjaro.hu