Zagyvaróna határában, a sokat mondó nevű Salakhegy utca végén
túl fekete hegyek állnak, amelyek múltját nem a Föld évmilliókkal ezelőtti
magmájában, hanem a Magyar Vasötvözetgyár Rt. kohójában kell keresni, néhány
évtizeddel ezelőtt. Salgótarján szénben gazdag vidéke több mint száz éve
ideális helyszín volt a nehézipar számára. A Mátrában bányászott ólom- és
cinkércekkel teli kohók lecsapolásából származó, felesleges salak hatalmas
futószalagokon érkezett a terület szélén álló meddőhányókhoz, ahonnan a mélybe
hullva egyre nagyobb kúpokat formázott. Persze
nem árt tudni, hogy amit itt látunk, hivatalosan nem más, mint veszélyes ipari
hulladék, amely körültekintő viselkedést kíván meg a látogatótól, hazatérés
után pedig legalább kéz- és ruhamosást igényel.
Szöveg forrása: https://www.turistamagazin.hu/hir/zagyvarona-titokzatos-fekete-hegyei-kozott
A tó, melyet találóan tengerszemnek hívnak, egy klasszikus bányató, 1875-ben kezdték el a jó minőségű andezit fejtését a Nagy-Hársas és a Somlyó közti Széles-kőn. Mintegy 90 éven keresztül folyt itt az egyre nagyüzemibbé váló termelés, még kisvasutat is építettek, melyen a kővel megrakott csilléket szállították el a faluba. Az 1960-as években szűnt meg a kőbányászat, az óriási gödör lassan megtelt csapadék- és talajvízzel. 1995-ben természetvédelmi oltalom alá került a Széleskő-bányató. A tó vize mély, partját hatalmas, meredek sziklák ölelik körbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése