Hollóházi Porcelán Múzeum

A Május-hegy alatti Klastorickó dűlőben volt valamikor egy Pálos kolostor. A főpapot Hollónak nevezték. Ezek a barátok közeli kapcsolatban voltak a környéken élőkkel, a nép is szívesen látta őket, élelmet is juttatott részükre. Nem tudni pontosan mikor, de a szájhagyomány azt tartja, hogy a kolostor elsüllyedt. Azt a helyet, ahol a kolostor állt azóta is Klastorickónak nevezik, a  községet pedig a vezetőről nevezték el Hollóházának. 

Az 1820-as években a gyár a Károlyi család tulajdonában volt. A birtokhoz tartozó Füzérradvány feletti  Korom-hegyekben kaolint találtak, miközben arany után kutattak. Az új alapanyag lehetővé tette, hogy áttérjenek a kőedény gyártására 1831-ben.

Istványi Ferenc a hollóházi kőedénygyár felvirágoztatója. A kezdetben egy-két épületből álló manufaktúrát a század végére jelentős gyárteleppé fejlesztette. Az alig 700 lakosú községben teljes foglalkoztatottságot biztosított. A termékek bár gyárban készültek, mégis népművészeti alkotások voltak. A forma- és motívumkincs apáról fiúra, kézről kézre öröklődött. A díszítőművészet és a dísztárgyak a XX. sz. beköszöntével jelentek meg.  gyár kiállított az 1900-as Párizsi Világkiállításon, továbbra is készítik a falusi lakosság igényeit kielégítő magyaros díszítésű edényeket. Istványi Ferenc 4 évtizedes hollóházi tevékenységének az 1902-es halála vetett véget.

Fia vette át a gyár vezetését, aki sajnos nem örökölte apja üzleti tehetségét. Szűkítette a termelést, a polgári lakosság számára készült művészileg igényesebb díszedények készítését beszüntette. A gyár hanyatlott, 1916-tól megszűnt a főépületben a termelés. A háború befejezése után teljesen leállt. 1923-ban indul újra, a vezetőség nagy gondot fordított a helyes massza-összetételre. 1926-ban áttértek a díszműáru és figurák gyártására.

1939-ben Szakmáry Károly kassai kereskedő kerül a gyár élére. Korszerűsített és a gyár fejlődésnek indult. Célkitűzései végrehajtásában az 1848. évi államosítás akadályozta meg.

1957-ben állították helyre az egykor szebb napokat látott gyárat. Mivel az itt dolgozók szépérzéke és művészi hajlama továbbra is adott volt, az 1960-as évek elejétől ismét elkezdődhetett az edények és dísztárgyak készítése. Az 1970-es években a gyár egyre több neves ipar- és világhírű képzőművészt kért fel, hogy tervezzenek hollóházi porcelánokat, vagy azokra dekorációkat (Victor Vasarely, Amerigo Tot és Szász Endre).