Rózsamánia

2025. október 25., szombat

Esztergom és Vaskapu-hegy

Szent István terem a Vármúzeumban

Pumukli miniszobra

Kilátás a Vaskapu-hegyről

Útközben...

A Róka-hegyi kőfejtő múltja egyesek szerint egészen a római korig vezethető vissza, a térképeken azonban a bánya csak a 19. század végén jelent meg. A főváros legnagyobb mészkőbányájában az 1930-40-es évekig folyt kitermelés. A kitermelt köveket többek között az akkoriban épülő pesti palotanegyed házaiba építették be.

1888-tól már járt itt a HÉV, amit akkor még gőzmozdony vontatott. A két sín kereszteződésében őrház épült. A bányától idáig a vasút féksiklóként, alsó szakaszán lóvasútként üzemelt, visszafelé az üres kocsikat lovak vontatták vissza. A követ a Dunán uszályokkal szállították tovább. A kisvasutat a 2. világháború tönkretette, de nyomait ma is látni még, igaz nem eredeti rendeltetésüknek megfelelően, a síneket ugyanis a sziklaperemeken álló védőkorlátokba építették be.

2025. szeptember 28., vasárnap

Majk: Kamalduli Remeteség

Ahol a csend lakik

Európa-szerte kuriózumnak számító barokk műemlékegyüttes, amely tizenhét cellaházból, templomtoronyból és kolostorból áll.

1733-ban a vidék birtokosa, Esterházy József alapította a kamalduli remeteséget.

Az épületegyüttes megtervezésével Esterházy József a neves osztrák barokk építészt, Franz Anton Pilgramot (1699-1761) bízta meg. A remeteség épületei által körülfogott templom alapjait 1753-ban tették le. Pilgram koncepciója nem valósulhatott meg maradéktalanul: az 1770-ben befejeződött építkezés során az eredetileg tervezett húsz remetelakból csak tizenhét készült el. A házak magyar arisztokrata családok adományaiból épültek, donációjukat a lakok főhomlokzatán elhelyezett címerük jelzi.

1806-ban gróf Esterházy Károly megvette a birtokot és a területet bérbe adta. Majkon ebben az időben a környék legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban ekkor munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be.

1810 nyarán egy villámcsapás következtében a Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé. Az egykori berendezésből a helyszínen ma csak nagyon kevés tárgy emlékeztet a régi időkre, a refektórium és a vadászterem kályháin kívül az emeleti kandalló és két csillár.

A KAMALDULI REND

A bencés szellemben élő szigorú remeterendet Szent Romuald (951-1027) alapította 980 körül az itáliai Arezzo közelében. Fehér ruhájuk miatt fehér bencéseknek is hívták őket. Magyarországon a rendnek négy kolostora volt, ezek közül az egyik az 1733-tól 1782-ig fennálló majki remeteség.

A kamalduliak az 1730-as évek közepén érkeztek Majkpusztára. A cellaházakban egy-egy szerzetes élt, aki a naponta előírt kötelező imákat ugyan hangosan mondhatta el, de a nap többi részében tartózkodnia kellett a beszédtől. Egymással csak a szentmiséken és a fő ünnepeken, a közös étkezéskor találkozhattak. Beszélniük – az elöljárójuk engedélyével – évente két alkalommal, három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, még azokért és azok helyett is, akik maguk sohasem fordulnak Istenhez.

A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik halászattal, földműveléssel foglalkoztak, valamint az ő dolguk volt, hogy ellenőrizzék, nem beteg-e valamelyik remete.

A néma barátok csak rövid ideig élhettek Majk-pusztán, mivel 1782-ben II. József császár feloszlatta a császárság és királyság területén működő rendek többségét. A szerzetesek egy része Magyarországon maradt, néhányuk azonban Olaszországban folytatta működését.

forrás: https://majkiremeteseg.hu/remeteseg-tortenete

"Távol legyen ezen szent magány kapujától a csendzavaró, mert Istennek szentelt serege gyűlöli a zajt!"

Refektórium (díszebédlő)