Búzakalász, cickafark, mák

Pihenő az ivókútnál (2. részlet)

 

Pihenő az ivókútnál (részlet)

Csontváry 170

Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) születésének 170 éves évfordulóját közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. A Szépművészeti Múzeumban utoljára 60 évvel ezelőtt, 1963-ban nyílt kiállítás Csontváry műveiből.

Valójában Kosztka Mihály Tivadarként látta meg a napvilágot. Mivel a Kosztka vezetéknév a szláv „csont” jelentésű szóból ered, az ifjú Tivadarnak nem kellett sokáig töprengenie, hogy előrukkoljon a családnév magyarosított verziójával, a Csontváryval.

Gyógyszerész volt, csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni. Képei csodával határos módon kerülték el a tragikus véget. A művész halála után ugyanis a család árverésre bocsátotta a méretes vásznakat. A háború utáni ínséges időben kapóra jött ez a lehetőség a környék fuvarozóinak, akik lovaskocsira való ponyvának akarták megvásárolni Csontváry nagyméretű vásznait. Azonban Gerlóczy Gedeon, a fiatal, friss diplomával Münchenből hazatért építész, aki felismerte benne a festőóriást, és nagyapai örökségéből megváltotta a képeket. A fiatal építész határozottsága azonban a Kosztka családot is elgondolkoztathatta, ugyanis nyolc képet mégiscsak visszatartottak. Ebből öt festmény még ma is a rokonság tulajdonában van.

szöveg forrása: https://mek.oszk.hu/kiallitas/keptar

  

Tövisszúró gébicsek, 1893

Almát hámozó öregasszony, 1894: a gácsi, kosztot adó házvezetőnőjét, Prazsenkánét ábrázolja

Ablaknál ülő nő, 1894: a festményt Csontváry soha nem állította ki, 1930-ban került elő a gácsi patikában maradt képekkel együtt.

Önarckép, 1894: alkotómunka közben örökítette meg magát; soha nem állította ki, halála után a gácsi patika padlásáról került elő

Castellammare di Stabia, 1902: a Vezúv felé pillantva festette meg a városka sétányát

A Jupiter-templom romjai Athénban, 1904

Vihar a nagy Hortobágyon, 1903: a magyar puszta motívumait ábrázolta; a szürke marhákat, a kilenclyukú hidat, a csikósokat, a gémeskutakat és egy komondort

Római híd Mosztárban, 1903

Jajcei vízesés, 1903

Selmecbánya látképe, 1902: az E betűt Erzsébet királyné tiszteletére formálták az erdészek

A Nagy Tarpatak a Tátrában, 1904-1905: gyermekkorának kedves helyszíne

Mária kútja Názáretben, 1908: a kép főszereplője nem Mária, hanem a Csontváry arcvonásait viselő Vízöntő-figura

Baalbek, 1906: 385x714 cm

Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, 1907

Magányos cédrus, 1907: eredetileg Egy cédrusfa Libanonból címmel állította ki